Tanulási nehézségek

Amikor nem megy a tanulás – és nem azért, mert nem akarja „Lusta.” „Szétszórt.” „Nem figyel.” „Többre lenne képes, ha akarná.” Ismerős mondatok?

BRAIN GYM

Amikor nem megy a tanulás – és nem azért, mert nem akarja

„Lusta.”
„Szétszórt.”
„Nem figyel.”
„Többre lenne képes, ha akarná.”
Ismerős mondatok?

Sok szülő hallotta már ezeket – talán éppen a saját gyermekével kapcsolatban. A tanulási nehézségek gyakran nem látványosak, mégis mélyen meghatározhatják egy gyerek iskolai élményeit, önbizalmát, sőt, a szülő-gyerek kapcsolatot is.

Mert mit él meg a szülő? Azt, hogy a gyerek „nem tanul rendesen”. De mit él meg a gyerek? Azt, hogy bárhogyan is próbálkozik, valami mégsem megy – és talán ő maga sem érti, miért.

A tanulási nehézségek sokfélék lehetnek:
🔹 Diszlexia – amikor az olvasás nem válik automatikussá, a betűk összekeverednek, a szöveg megértése lassú vagy nehézkes.
🔹 Diszgráfia – amikor az írás nehézkes, olvashatatlan vagy fájdalmasan lassú, és a gondolatok nem tudnak szabadon áramlani a papírra.
🔹 Diszkalkulia – amikor a számok világa zavaros, az alapvető műveletek is bizonytalanok.
🔹 ADHD, figyelemzavar – amikor a koncentráció „nem marad egy helyben”, a gondolatok cikáznak, a test állandó mozgásban van, vagy épp leblokkol.
🔹 Rövid távú memóriazavar, vizuális vagy auditív észlelési nehézségek, nyelvi feldolgozási zavarok – és még sorolhatnánk.

Sokan nem is tudják, hogy amit ők „akarathiánynak” látnak, az valójában egy biológiai vagy idegrendszeri eredetű eltérés, amit a gyermek nem tud „akarással” leküzdeni.

Ludwig Koneberg és Gabrielle Förder „Kineziológia gyerekeknek” című könyvében világosan írják: a tanulási zavarok mögött gyakran stressz, érzelmi blokk vagy a fejlődési lépések kimaradása húzódik meg. A gyerek nem buta. Nem ügyetlen. És főleg nem rossz. Csak elakadt valahol – és segítségre van szüksége a továbblépéshez.

Ahogy Vekerdy Tamás is hangsúlyozta: minden gyerek más ritmusban fejlődik, és az iskolarendszer sokszor nem tud mit kezdeni azokkal, akik kilógnak a „nagy átlagból”. Pedig nem a gyereket kell „javítani” – hanem megtalálni azt a módot, ahogyan ő képes kapcsolódni a tanuláshoz.

Itt jön képbe a kineziológia.

A kineziológia a mozgás és az érzelmi stresszoldás eszközeivel dolgozik. Gyakran már az iskolakezdés előtt vagy annak korai szakaszában is láthatók jelek: fáradékony, túlmozgásos, visszahúzódó gyerekek, akik nehezen tartják a figyelmüket vagy nem szeretnek tanulni. Később ezek a problémák csak erősödnek – ha nem segítünk időben.

A kineziológiai oldás során játékos, mozgásalapú technikákkal segítünk a gyerekeknek újra aktiválni azokat az idegrendszeri kapcsolódásokat, amelyek a tanuláshoz szükségesek. Emellett oldjuk azokat az érzelmi blokkokat is, amik – akár tudattalanul – akadályozzák a fejlődést.

A cél? Hogy a gyerek ne csak „jobban teljesítsen” – hanem újra higgyen magában. Merjen kérdezni, próbálkozni, hibázni. Hogy meg tudja élni a siker örömét – akár a betűk, akár a számok, akár a saját gondolatainak kifejezése terén.

Ha úgy érzed, gyermeked tanulási nehézségekkel küzd, ne várj, míg „kinövi”. Lehet, hogy épp most lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy valaki megértse: nem vele van a baj – csak egy kis segítség kell, hogy visszataláljon önmagához.

A kineziológia ebben segít – lépésről lépésre, stresszmentesen, szeretettel.